A bél egészségének átfogó szemlélete
Inhaltsverzeichnis
Miért több a bél egészsége, mint pusztán az emésztés?
Hogyan működnek együtt a vékonybél, a vastagbél és a végbél?
Milyen szerepet játszik a mikrobióta a teljes bélrendszer mentén?
Hogyan befolyásolja a bélflóra a széklet állagát és a végbelet?
Milyen összefüggés van a bél egészsége és az aranyerek között?
Hogyan alakulnak ki gyulladásos folyamatok a végbélben, és milyen okai lehetnek ezeknek?
Miért kulcsfontosságú tényező az étrend a stabil bélműködés szempontjából?
Milyen hatással vannak az életmód és a stressz a bél egészségére?
Hogyan segíthetnek a célzott termékek a bélflóra egyensúlyának támogatásában?
Milyen átfogó stratégiák segítik elő hosszú távon a bél egészségét?
Miért több a bél egészsége, mint pusztán az emésztés?
Gyakran a bél egészségét csak az étel emésztésére korlátozzák, pedig sokkal többről van szó, mint a tápanyagok egyszerű felvételéről és kiválasztásáról. A bél egy összetett funkcionális rendszer, amely szorosan kapcsolódik az immunvédelemhez, az anyagcseréhez, az idegrendszerhez és a test belső egyensúlyához.
A bél egészségének egyik lényeges aspektusa a bél nyálkahártyájának gátfunkciója. Ez határozza meg, hogy mely anyagok juthatnak be a bél tartalmából a szervezetbe, és melyeket kell visszatartani. Egy stabil nyálkahártya megvéd a nem kívánt ingerektől, és hozzájárul a gyulladásos folyamatok elkerüléséhez. Ez a védelmi funkció nemcsak a felső bélre, hanem az érzékeny végbélre is nagy jelentőséggel bír. Ezen túlmenően a bél egy központi immunológiai szerv. A test immunsejtjeinek nagy része a bélben található. Ezért a bél egészsége alapvetően befolyásolja, hogy az immunreakciók mennyire kiegyensúlyozottan és kontrolláltan zajlanak. Ennek megfelelően a bélben fellépő zavarok a emésztőrendszeren kívül is megnyilvánulhatnak.

A bélmikrobiom is a bél egészségének szerves része. Befolyásolja az emésztési folyamatokat, a széklet állagát, a végbél helyi környezetét és a gyulladásos reakciók szabályozását. Így a bél nem elszigetelten működik, hanem az étrend, a környezet és a testfunkciók közötti kapcsolódási pontként. A bél szerepet játszik funkcionális folyamatokban is, például a széklet szabályozásában és a bélmozgások koordinációjában. Ezek a folyamatok közvetlen hatással vannak a végbél környéki jóllétre, és zavarok esetén kellemetlenségekhez, például irritációhoz vagy fokozott terheléshez vezethetnek. Összefoglalva, a bél egészsége egy átfogó fogalom, amely magában foglalja az emésztést, a védelmi funkciót, az immunegyensúlyt és a funkcionális stabilitást. Alapvető feltétele a testi egyensúlynak, és messze túlmutat az egyszerű emésztési folyamatokon.
Hogyan működnek együtt a vékonybél, a vastagbél és a végbél?
A vékonybél, vastagbél és végbél együttműködése döntő a stabil bélműködés szempontjából. Ez messze túlmutat az emésztés puszta sorrendjén. Minden szakasz specifikus feladatokat lát el, amelyek funkcionálisan összefonódnak és kölcsönösen befolyásolják egymást.
|
Bélrészlet |
Központi funkció |
Jelentőség az egész bélrendszer számára |
|
Vékonybél |
Tápanyagok lebontása és felszívódása |
Meghatározza a bél tartalmának összetételét és állagát |
|
Vastagbél |
Víz- és elektrolit visszaszívás, mikrobiális feldolgozás |
Formálja a széklet térfogatát, állagát és áthaladási idejét |
|
Végbél |
A széklet tárolása és szabályozott ürítése |
Érzékenyen reagál a széklet minőségére és a mechanikai terhelésre |
A vékonybél elsősorban a tápanyagok lebontásáért és felszívódásáért felelős. Itt szívódnak fel a szénhidrátok, zsírok, fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok. Ugyanakkor a vékonybél szelektív gátként működik, amely meghatározza, hogy mely anyagok kerülnek be a szervezetbe, és melyek továbbítódnak. E területen bekövetkező zavarok megváltoztathatják a bél tartalmának összetételét, és így hatással lehetnek az azt követő bélrészletekre.

Ezzel szemben a vastagbélben más folyamatok állnak előtérben. Víz és elektrolitok visszaszívását végzi, és a bélmikrobiom fő telephelye. Itt sűrűsödik tovább a bél tartalma, és mikrobiális aktivitás révén változik. A vastagbélben zajló folyamatok jelentősen befolyásolják a széklet állagát, térfogatát és áthaladási idejét, ami a végbél számára központi jelentőségű.
A végbél elsősorban tároló és ellenőrző funkciókat lát el. A székletet ürítés előtt gyűjti össze, és érzékenyen reagál mechanikai, kémiai és gyulladásos ingerekre. A széklet állaga, amely a vékony- és vastagbélben alakul ki, döntő mértékben meghatározza, hogy mennyire terhelődik a végbél. Kedvezőtlen székletviszonyok irritációhoz vagy funkcionális panaszokhoz vezethetnek itt.
Döntő fontosságú, hogy ezek a bélrészletek ne külön-külön működjenek. A vékonybélben bekövetkező változások hatással vannak a vastagbélre, és fordítva. A vastagbélben zajló folyamatok közvetlenül befolyásolják a végbél állapotát. A bél egészsége ezért csak akkor jön létre, ha az összes szakasz funkcionálisan összehangolt. Összefoglalva, a stabil bélműködés a vékonybél, vastagbél és végbél koordinált együttműködésén alapul. Csak ez az együttműködés teszi lehetővé a rendezett emésztést, a szabályozott székletképződést és a lehető legkisebb terhelést a érzékeny végbélterületen.
Milyen szerepet játszik a mikrobióta a teljes bélrendszer mentén?
A bélmikrobiom kíséri az egész bélrendszert, összetétele és funkciója azonban szakaszonként eltérő. Ez a térbeli differenciálódás döntő a rendezett emésztés, a stabil bélkörnyezet és a végbél funkcionális tehermentesítése szempontjából. A vékonybélben a mikrobiális település viszonylag alacsony. Itt kevésbé a sokféleség, inkább a funkcionális kontroll áll a középpontban. A mikrobiom hozzájárul a tápanyagfelvétel és a mikrobiális aktivitás közötti egyensúly fenntartásához. Egyidejűleg támogatja a nyálkahártya barrierfunkcióját, és megakadályozza a nem kívánt kórokozók túlzott elszaporodását. Ez fontos a következő bélszakaszok számára.
A vastagbél a bélmikrobiom központi működési területe. Itt a mikrobiális sűrűség különösen magas, és a mikroorganizmusok alapvető feladatokat látnak el az emészthetetlen táplálékösszetevők hasznosításában. Anyagcsere-aktivitásuk révén befolyásolják a bélkörnyezetet, a vízmegkötést és a széklet szerkezetét. A vastagbélben zajló folyamatok így közvetlen hatással vannak a végbél terhelésére.

A végbélben a mikrobiális aktivitás alacsonyabb, mégis a környezet ott a korábbi szakaszoktól függ. A mikrobiom által meghatározott széklet állaga és a helyi bélkörnyezet befolyásolja, hogy a végbél nyálkahártyája mennyire van kitéve mechanikai vagy kémiai ingereknek. A bél mentén fennálló kiegyensúlyozott mikrobiális egyensúly így hozzájárul a stabil körülményekhez az érzékeny végbélterületen.
Döntő fontosságú, hogy a mikrobiom nem elszigetelten működik az egyes bélszakaszokban, hanem funkcionális egységként az egész bél mentén. Egy szakaszban bekövetkező változások hatással lehetnek az azt követő területekre, és ott funkcionális panaszokat idézhetnek elő.
Hogyan befolyásolja a bélflóra a széklet állagát és a végbelet?
A széklet állaga központi összekötő kapocs a bélflóra és a végbél egészsége között. Nemcsak a folyadék- vagy rostbevitel határozza meg, hanem elsősorban a bélflóra aktivitása a vastagbélben.
Hogyan befolyásolja a bélflóra a széklet képződését?
A bélflóra a vastagbélben közvetlenül befolyásolja a vízmegkötést és a széklet szerkezetét. Mikrobiális anyagcsere-folyamatok határozzák meg, hogy mennyi víz kötődik meg vagy vonódik el a béltraktusból. A kiegyensúlyozott mikrobiális környezet általában elősegíti az egyenletesen formált, jól csúszó székletet.
Milyen következményekkel jár a bélflóra zavara a széklet állagára nézve?
Ha a bélflóra egyensúlya felborul, az a széklet állagának megváltozásához vezethet. Gyakori következmények a nagyon kemény széklet vagy a rendszertelen székletürítés. Mindkettő növeli a mechanikai terhelést a székletürítés során, és túlzottan megterhelheti a végbelet.
Milyen hatásai vannak a megváltozott székletállagnak a végbélre?
A végbél különösen érzékenyen reagál a mechanikai nyomásra, dörzsölésre és nyúlásra. A kemény széklet és az erős nyomás irritálhatja a nyálkahártyát, és növelheti az érrendszeri struktúrák terhelését a végbélben. A kedvezőtlen székletállag ezért releváns funkcionális tényezőnek számít a végbélhez kapcsolódó panaszok esetén.
Hogyan értékelhető funkcionálisan a bélflóra hatása a végbélre?
Fontos a tárgyilagos elkülönítés: a bélflóra nem közvetlen kiváltója a végbélbetegségeknek, azonban a széklet minőségén keresztül befolyásolja a végbél körülményeit. Egy stabil bélflóra így közvetetten hozzájárul a végbél érzékeny területének kisebb terheléséhez.
Milyen összefüggés van a bél egészsége és az aranyerek között?
A bél egészsége és a hemorroidok közötti kapcsolat elsősorban funkcionális terhelési mechanizmusokból ered, nem pedig a bél közvetlen betegségokozó hatásából. A hemorroidok nem „beteg bélflóra” miatt alakulnak ki, hanem ismétlődő nyomás és mechanikai terhelés következtében a végbélben. Ezeket pedig erősen befolyásolja a bélfunkció.
A bélfunkció így közvetetten hat a hemorroidok kialakulására.

A stabil bél egészség hozzájárul a rendszeres székeléshez, amely jól formált székletet eredményez. Ha a bélfunkció zavart – például krónikus székrekedés vagy erősen változó székletállag miatt –, megnő a nyomásgyakorlás szükségessége. Ez a folyamat növeli a végbélben lévő érpárnákra nehezedő nyomást, és központi kedvező tényezőként tekinthető a hemorroidok kialakulásában és súlyosbodásában.
Milyen szerepet játszik a széklet állaga és a tranzitidő a hemorroidok esetében?
A széklet állagát elsősorban a bél egészsége határozza meg. A kemény, száraz széklet vagy a béltraktus tartalmának hosszabb ideig tartó bent maradása a vastagbélben növeli a mechanikai terhelést a székelés során. Nagyon lágy vagy gyakori székletürítés szintén irritálhatja a végbelet. Mindkét szélsőség megzavarhatja az anális terület érzékeny egyensúlyát.
Milyen jelentősége van a bélflórának a hemorroidális panaszok szempontjából?
Egy kiegyensúlyozott bélflóra támogatja a nyálkahártyát az egész bélrendszerben, beleértve a végbelet is. Tartósan kedvezőtlen bélflóra elősegítheti a végbél irritációs állapotait, amelyek fokozhatják a hemorroidális panaszok szubjektív érzékelését anélkül, hogy magát a betegséget okoznák.
Hogyan értékelhető orvosilag a bél egészsége és az aranyér közötti összefüggés?
Az aranyér egy proktológiai betegség, amelynek kezelése orvosi úton kell, hogy történjen. Az egészséges bélflóra támogató és megelőző hatású, mivel csökkenti a funkcionális kockázati tényezőket, mint az erőlködés, a kemény széklet vagy a rendszertelen bélürítés.
Hogyan alakulnak ki gyulladásos folyamatok a végbélben, és milyen okai lehetnek ezeknek?
A végbél gyulladásos folyamatai általában nem elszigetelten, hanem ismétlődő ingerekre, mechanikai terhelésekre vagy zavart helyi környezetre adott válaszként alakulnak ki. Funkciója és anatómiája miatt a végbél különösen érzékeny az ilyen hatásokra.

Milyen kiváltó okok segítik elő a gyulladásos reakciókat a végbélben?
A leggyakoribb kiváltó okok közé tartoznak a mechanikai tényezők, mint a kemény erőlködés, kemény széklet vagy gyakori székelés. Ezek a terhelések irritálhatják a végbél nyálkahártyáját és elősegíthetik a mikrosérülések kialakulását. A tartós nedvesség, dörzsölődés vagy elégtelen nyálkahártya-ápolás szintén elősegítheti a gyulladásos reakciókat.
Ezen túlmenően a bél funkcionális zavarai is szerepet játszanak. A zavart székletszabályozás vagy a tartósan kedvezőtlen bélkörnyezet érzékenyebbé teheti a nyálkahártyát, és gyengítheti annak természetes védőfunkcióját.
Hogyan zajlanak le a gyulladásos reakciómechanizmusok a végbélben?
Tartós ingerekre válaszul a szervezet helyi immun- és védekező mechanizmusokat aktivál. A szövetek vérellátása fokozódik, az immunsejtek aktiválódnak, és megjelennek a klasszikus gyulladásos jelek: vörösség, duzzanat és égő érzés. Ezek a reakciók kezdetben védekező célt szolgálnak, de tartós terhelés esetén maguk is a panaszok forrásává válhatnak.
Hogyan lehet elkülöníteni a funkcionális irritációs állapotokat a specifikus végbélbetegségektől?
Nem minden gyulladásos irritáció a végbélben önálló betegség kifejeződése. A funkcionális irritációs állapotokat egyértelműen meg kell különböztetni az akut vagy krónikusan gyulladásos betegségektől, mint például a fertőző proktitisztől. Tartós vagy fokozódó tünetek esetén mindig orvosi kivizsgálás szükséges.
Hogyan értékelhetők funkcionálisan a végbél gyulladásos folyamatai?
A végbél gyulladásos folyamatai gyakran több tényező együttes hatására alakulnak ki: mechanikai terhelés, zavart székletviszonyok és érzékeny nyálkahártyakörnyezet. A bél egészsége, a széklet szabályozása és a helyi ápolás így jelentősen befolyásolják, hogy a végbél mennyire ellenálló a különböző ingerekkel szemben.
Miért kulcsfontosságú tényező az étrend a stabil bélműködés szempontjából?
Az étrend központi kulcstényező a stabil bélműködéshez, mivel közvetlenül befolyásolja, hogyan működik a bél, hogyan képződik a széklet, és mennyire terhelhető a bél nyálkahártyája. Az étel típusa, összetétele és rendszeressége hatással van a bél minden szakaszára – a vékonybéltől a végbélig.
Hogyan szabályozza az étrend az emésztési folyamatokat a bélben?
A kiegyensúlyozott étrend biztosítja a bél számára a szükséges alapokat az egyenletes emésztéshez és székletképződéshez. A rostban gazdag ételek növelik a széklet térfogatát és támogatják a szabályos bélmozgást. A megfelelő folyadékbevitel döntő a jól formálható székletkonszisztencia érdekében. A kedvezőtlen étkezési szokások viszont lassú emésztéshez, székrekedéshez vagy változó székletviszonyokhoz vezethetnek.
Milyen hatással van az étrend a bélflórára?
Az étrend alapvetően meghatározza a bél belső környezetét. Befolyásolja, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésre a bél számára, és mennyire stabil a nyálkahártya gát. A bélbarát táplálkozás támogatja az egyensúlyi környezetet, amely ellensúlyozza az irritációkat és a funkcionális zavarokat.
Miért különösen fontos az étrend a végbél számára?
Az étrend hatásai különösen a végbélben mutatkoznak meg. A kedvezőtlen székletminőség, például nagyon kemény vagy erősen változó széklet, növeli a mechanikai terhelést a székelés során. A megfelelő étrend hozzájárulhat ennek a terhelésnek a csökkentéséhez és a érzékeny végbél terület tehermentesítéséhez.
Miért döntő fontosságú a hosszú távú táplálkozás a bélműködés szempontjából?
Nem a rövid távú változtatás a döntő, hanem a folyamatos táplálkozási szokás. A rendszeres étkezések, a kiegyensúlyozott összetétel és a jó tolerancia hosszú távon hozzájárulnak a stabil bélműködéshez. Az étrend nem önmagában hat, hanem az életmóddal, a mozgással és az egyéni tényezőkkel együtt.
Milyen hatással vannak az életmód és a stressz a bél egészségére?
Az életmód és a stressz hatása a bél egészségére kevésbé egyedi tényezőkön, inkább azok kumulatív hatásán keresztül mutatkozik meg a bélfunkcióban, a bélflórában és a nyálkahártya terhelésében. A bél érzékenyen reagál a külső és belső ingerekre, és tükrözi a hosszú távú életmódbeli szokásokat.

Hogyan hat a stressz funkcionális terhelési tényezőként a bélre?
Mind a pszichés, mind a fizikai stressz közvetlen hatással van a bélmozgásra és -koordinációra. Az idegrendszer és a bél szoros kapcsolatán keresztül a stresszes helyzetek felgyorsult vagy lelassult emésztéshez vezethetnek. Az ismétlődő vagy krónikus stressz destabilizálhatja a széklet szabályozását, és fokozhatja a végbélben jelentkező panaszokat.
Hogyan befolyásolja az életmód a természetes bélritmust?
A rendszertelen étkezés, a mozgáshiány és az alvásdeficit befolyásolják a bél természetes ritmusát. A bél ismétlődő jelekre támaszkodik. Ha ezek hiányoznak, lassú emésztés vagy koordinálatlan folyamatok alakulhatnak ki. Ezek a funkcionális zavarok hatással vannak a széklet állagára és a bélürítésre.
Milyen hatással vannak az életmódbeli tényezők a bélflórára?
A bélflórát elsősorban az életmódbeli tényezők határozzák meg. A stressz, a pihenés hiánya és a kiegyensúlyozatlan napi rutin érzékenyebbé teheti a nyálkahártyát, és csökkentheti a végbél ingerküszöbét. Ennek következtében az érintettek erősebben reagálnak mechanikai vagy kémiai terhelésekre.
Hogyan helyezhetők el az életmód és a stressz a bél egészségének átfogó kontextusában?
A bél egészsége nem csupán az étrendtől függ, hanem a mozgás, a pihenés, a stresszkezelés és a napi ritmus összhangjától. Az életmód és a stressz erősítő vagy gyengítő hatással lehet a meglévő funkcionális tendenciákra. Az egyensúlyban lévő életmód és a tudatos stresszkezelés támogatja a bél egészségét az emésztési ritmusok stabilizálásával és a bélflóra tehermentesítésével. Ezáltal a teljes körű bél-egészség fontos része – kiegészítve az étrendet.
Hogyan segíthetnek a célzott termékek a bélflóra egyensúlyának támogatásában?
Célzott termékek támogathatják a bélbarát étrendet az emésztés és a bélflóra funkcionális aspektusainak elősegítésével. A rostban gazdag, kiegyensúlyozott étrend mellett lehetőség van bizonyos fermentált élelmiszerek célzott alkalmazására, hogy javítsák a stabil bél-egyensúly feltételeit. Az erjesztett termékek már mikrobiálisan átalakított struktúrákat tartalmaznak, amelyek az emésztés kontextusában kiegészítést jelenthetnek a hagyományos élelmiszerekhez.
A cannhelp.com portfóliójában fermentált élelmiszerek találhatók a kollekcióból, amelyek jól beilleszthetők a bélbarát étrendbe. Ezek közé tartoznak többek között:
- Erjesztett gyümölcsök és bogyók – enyhe kiegészítésként reggelihez vagy uzsonnára
- Erjesztett gyökerek és gumók, mint a gyömbér vagy a kurkuma – köretként főételekhez
- Erjesztett zöldségek, mint a savanyú káposzta vagy a kimcsi – klasszikusan meleg ételekhez
- Fermentált hüvelyesek, mint a tempeh vagy a miso – fehérjedús összetevőként
- Fermentált italok, mint a kombucha vagy a víz-kefir – kis mennyiségben étkezésekhez
Ezek a termékcsoportok hozzájárulhatnak az emésztési funkció támogatásához, a bélflóra kedvező befolyásolásához, és így olyan feltételek megteremtéséhez, amelyek elősegítik a funkcionálisan stabil bél-egyensúlyt. Döntő, hogy a termékeket mértékkel és egyénileg illesszük be a mindennapokba, hogy ellenőrizzük és optimalizáljuk a saját bélünk toleranciáját.

Fontos, hogy a cannhelp kínálatából származó élelmiszerek nem helyettesítik az orvosi terápiákat (csak az orvostechnikai eszközök CANNEFF kúpok), hanem kiegészítő, táplálkozástudományi elemekként értendők. Egy összességében kiegyensúlyozott étrenddel, elegendő folyadékbevitellel és egy igazított életmóddal kombinálva hozzájárulnak a bél egészségének funkcionális aspektusainak támogatásához.
Milyen átfogó stratégiák segítik elő hosszú távon a bél egészségét?
Az átfogó stratégiák a bél egészségének elősegítésére nem izoláltan tekintenek a bélre, hanem az étrend, az életmód, az emésztési funkció és a végbél egészségének összetett együttműködésének részeként. Általában fenntartható bél-egyensúly több, egymásra hangolt intézkedés kombinációjával jön létre.
Egy központi elem a bélbarát étrend, amely rendszeres, kiegyensúlyozott és jól tolerálható. Rostban gazdag élelmiszerek, elegendő folyadék és egyénileg igazított fermentált termékek támogatják a stabil emésztést és az egyenletes székletképződést. Döntő nem a rövid távú átállás, hanem a hosszú távon megvalósítható étrend. Ugyanilyen fontos a rendezett életmód. A rendszeres étkezések, a megfelelő mozgás és a pihentető alvás támogatják a természetes bélritmust. A bél érzékenyen reagál a szabálytalanságokra. A mindennapi életben a fix struktúrák ezért stabilizáló hatással vannak a bélműködésre és tehermentesítik a végbelet is.
Egy másik fontos szempont a tudatos stresszkezelés. Mert a tartós stressz megzavarhatja az emésztési folyamatokat és érzékenyebbé teheti a bélflórát. A pihenési időszakok, a mozgás és a stresszcsökkentés ezért nemcsak az általános jóllét, hanem a bél egészsége szempontjából is jelentősek. Már meglévő végbélhez kapcsolódó panaszok esetén érdemes lehet az étrendet és a helyi intézkedéseket kombinálni. Míg a megfelelő étrend javítja a funkcionális feltételeket, a hagyományos orvostechnikai eszközök a helyi nyálkahártya ápolására kiegészítő hatást fejthetnek ki. Fontos itt mindig egyértelmű orvosi elkülönítés és szükség esetén orvosi kíséret.
Források
Wastyk, H. C., Fragiadakis, G. K., Perelman, D., Dahan, D., Merrill, B. D., Yu, F. B., Topf, M., Gonzalez, C. G., Van Treuren, W., Han, S., Robinson, J. L., Elias, J. E., Sonnenburg, E. D., Gardner, C. D., & Sonnenburg, J. L. (2021). A bélmikrobiotára irányuló étrendek befolyásolják az emberi immunállapotot. Sejt, 184(16), 4137–4153.e14. https://doi.org/10.1016/j.cell.2021.06.019
Hooper, L. V., Littman, D. R., & Macpherson, A. J. (2012). Kölcsönhatások a mikrobiota és az immunrendszer között. Science (New York, N.Y.), 336(6086), 1268–1273. https://doi.org/10.1126/science.1223490
de Vos, W. M., Tilg, H., Van Hul, M., & Cani, P. D. (2022). Bélmikrobiom és egészség: mechanisztikus betekintések.Jó, 71(5), 1020–1032. https://doi.org/10.1136/gutjnl-2021-326789
David, L. A., Maurice, C. F., Carmody, R. N., Gootenberg, D. B., Button, J. E., Wolfe, B. E., Ling, A. V., Devlin, A. S., Varma, Y., Fischbach, M. A., Biddinger, S. B., Dutton, R. J., & Turnbaugh, P. J. (2014). Az étrend gyorsan és reprodukálhatóan megváltoztatja az emberi bélmikrobiomot.Nature, 505(7484), 559–563. https://doi.org/10.1038/nature12820
Sonnenburg, E. D., Smits, S. A., Tikhonov, M., Higginbottom, S. K., Wingreen, N. S., & Sonnenburg, J. L. (2016). Az étrend által indukált kihalások a bélmikrobiotában generációkon át halmozódnak.Nature, 529(7585), 212–215. https://doi.org/10.1038/nature16504
Cryan, J. F., & Dinan, T. G. (2012). Elmeformáló mikroorganizmusok: a bélmikrobiota hatása az agyra és a viselkedésre.Nature reviews. Neuroscience, 13(10), 701–712. https://doi.org/10.1038/nrn3346
Foster, J. A., Rinaman, L., & Cryan, J. F. (2017). Stressz és az agy-bél tengely: a mikrobiom szabályozása.Stressz neurobiológiája, 7, 124–136. https://doi.org/10.1016/j.ynstr.2017.03.001
Palm, N. W., de Zoete, M. R., & Flavell, R. A. (2015). Immun-mikrobiota kölcsönhatások egészségben és betegségben.Klinikai immunológia (Orlando, Fla.), 159(2), 122–127. https://doi.org/10.1016/j.clim.2015.05.014
Zmora, N., Zilberman-Schapira, G., Suez, J., Mor, U., Dori-Bachash, M., Bashiardes, S., Kotler, E., Zur, M., Regev-Lehavi, D., Brik, R. B., Federici, S., Cohen, Y., Linevsky, R., Rothschild, D., Moor, A. E., Ben-Moshe, S., Harmelin, A., Itzkovitz, S., Maharshak, N., Shibolet, O., … Elinav, E. (2018). Személyre szabott bél nyálkahártya kolonizációs ellenállás az empirikus probiotikumokkal szemben egyedi gazda- és mikrobiom jellemzőkkel társul.Sejt, 174(6), 1388–1405.e21. https://doi.org/10.1016/j.cell.2018.08.041
Sharkey, K. A., & Wiley, J. W. (2016). Az endokannabinoid rendszer szerepe az agy-bél tengelyben.Gasztroenterológia, 151(2), 252–266. https://doi.org/10.1053/j.gastro.2016.04.015
Minichino, A., Jackson, M. A., Francesconi, M., Steves, C. J., Menni, C., Burnet, P. W. J., & Lennox, B. R. (2021). Az endokannabinoid rendszer közvetíti a bélmikrobiális diverzitás és az anhedónia/amotiváció közötti összefüggést egy általános populációs kohorszban.Molekuláris pszichiátria, 26(11), 6269–6276. https://doi.org/10.1038/s41380-021-01147-5
Srivastava, R. K., Lutz, B., & Ruiz de Azua, I. (2022). A mikrobiom és a bél endokannabinoid rendszere a stresszválaszok és az anyagcsere szabályozásában. Frontiers in cellular neuroscience, 16, 867267.https://doi.org/10.3389/fncel.2022.867267
Quellenverzeichnis anzeigen