A bélmikrobiom

Mit értünk bélmikrobiom alatt?

A bélmikrobiom az összes bélben élő mikroorganizmus és azok genetikai anyagának összességét jelenti.

Ide tartoznak elsősorban a baktériumok, de a vírusok, gombák és az úgynevezett archaea-k is. Ezek a mikroorganizmusok összetett egyensúlyban élnek az emberi testtel, és együtt egy magasan specializált biológiai rendszert alkotnak.

A "bélmikrobiom" kifejezés többet foglal magában, mint a klasszikus "bélflóra" elnevezés. Míg a bélflóra általában a jelenlévő mikroorganizmusokat írja le, a mikrobiom ezen túl azok génjeit, anyagcsere-termékeit és biológiai funkcióit is magában foglalja. Orvosi szempontból a bélmikrobiomot ma már egy funkcionális szervként tekintik, amely szorosan együttműködik az emberi szervezettel.

Minden ember egyedi bélmikrobiommal rendelkezik, amely összetételében és aktivitásában eltérő. Ez az egyediség az oka annak, hogy az emberek különbözően reagálnak az étrendre, környezeti tényezőkre vagy életmódra. A bélmikrobiom genetikai sokfélesége messze meghaladja az emberi genomét, ami hangsúlyozza központi jelentőségét a fiziológiai folyamatokban.

A bélmikrobiom egy összetett, dinamikus ökoszisztéma a tápcsatornában, amely sokkal több, mint egyszerű mikroorganizmus-gyűjtemény. Egy finoman hangolt biológiai hálózat, amely szoros kölcsönhatásban áll az emberi testtel, és alapvető szerepet játszik a bél egészségében.

A bélflóra összetétele: baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok

A bélflóra különböző mikroorganizmus-csoportokból áll, amelyek együtt egy összetett ökológiai egyensúlyt alkotnak a bélben.

A legnagyobb arányt a baktériumok teszik ki, kiegészítve vírusokkal, gombákkal és archaea-kal. Ezek a mikroorganizmusok egy összetett egyensúlyban élnek, és a tápcsatorna különböző szakaszaihoz alkalmazkodtak.

Számukban és funkciójukban is a legnagyobb részt a bélbaktériumok alkotják. Az emberi bélben több száz különböző baktériumfaj fordul elő, amelyek főként a vastagbélben nagy sűrűségben telepednek meg. Összetételük egyénileg változó, és nagymértékben befolyásolja az étrend, az életkor, a környezeti tényezők és az életmód. Ezek az egyéni különbségek ellenére bizonyos baktériumcsoportok rendszeresen kimutathatók az emberi bélben.

A baktériumok mellett gombák is részei a bélflórának. Ezek ugyan csak nagyon kis arányt képviselnek a teljes mikroorganizmusok között, de szerves részét képezik a mikrobiális ökoszisztémának. Az élesztőgombák, mint például a Candida fajok, természetes módon kis mennyiségben jelen vannak a bélben, és kölcsönhatásban állnak az ott élő baktériumokkal.

A bélflóra további alkotóelemei a vírusok, különösen az úgynevezett bakteriofágok. Ezek a vírusok célzottan baktériumokat fertőznek meg, és ezáltal közvetve befolyásolják a bakteriális közösség összetételét és stabilitását. Bár a vírusok számban kevesebben vannak jelen, szabályozó szerepet töltenek be a mikrobiális egyensúlyban.

A bélflórát kiegészítik az archaea nevű mikroorganizmusok, amelyek önálló csoportot alkotnak. Elsősorban anyagcsere-folyamatokban vesznek részt, és jóval kisebb számban fordulnak elő, mint a baktériumok. Ugyanakkor stabil részét képezik a bélökológiai rendszernek.

A bélflóra egészében egy sokszínű mikrobiális hálózatot alkot, amelynek összetétele bár egyénileg eltérő, alapvetően mindig kiegyensúlyozott. Ez a különböző mikroorganizmusok együttműködése jellemző az egészséges bélre, és alapot képez a mikrobiom további funkcióihoz. Ezeket a következő szakaszokban részletesebben ismertetjük.

Hogyan alakul ki a bélmikrobiom az élet során?

A bélmikrobiom fokozatosan fejlődik a születéstől kezdve, és egész életünk során belső és külső tényezők formálják.

A bélmikrobiom nem alakul ki teljesen a születéstől kezdve, hanem fokozatosan fejlődik az élet során. Ez a folyamat dinamikus, és biológiai, táplálkozási, valamint környezeti tényezők alakítják. A bélflóra összetételét hosszú távon a korán meghozott döntések befolyásolják.

A meghatározás a korai életfázisban történik.

A bél első benépesülése a születéskor kezdődik, és a bélben élő baktériumok maguk szabályozzák. Ebben döntő szerepet játszik a születési mód és a korai környezeti kapcsolatok. Az első élet hónapjaiban a bélmikrobiom még viszonylag egyszerű felépítésű és kevéssé stabil. Az idő előrehaladtával mind a fajgazdagság, mind a funkcionális összetettség növekszik.

Különösen meghatározó tényező a korai táplálkozás. A szoptatás vagy tápszeres táplálás közötti döntés befolyásolja az elsőként megtelepedő mikroorganizmusokat. A folyékony táplálékról szilárd ételre való átállás is jelentős változásokat idéz elő a mikrobiomban, és elősegíti annak diverzifikációját.

Fejlődés gyermek- és serdülőkorban – egy olyan téma, amely jelenleg nagy figyelmet kap a szakmai vitákban.

Gyermekkorban a bélmikrobiom tovább fejlődik és egyre stabilabbá válik. Ebben a szakaszban azonban érzékeny a külső hatásokra. Fertőzések, gyógyszerek – különösen antibiotikumok – valamint az étkezési szokások tartósan megváltoztathatják a bélflóra összetételét. A serdülőkor végére a mikrobiom szerkezete egyre inkább hasonlít a felnőttekére.

Felnőttkorban stabilizálódás figyelhető meg.

Felnőttkorban a bélmikrobiom viszonylag stabilnak tekinthető, de nem változtathatatlannak. Olyan tényezők, mint a táplálkozás, életmód, stressz, utazás, betegségek vagy gyógyszerek továbbra is hatással lehetnek rá. Rövid távú változások lehetségesek, de a hosszú távú mintákat elsősorban az ismétlődő szokások, különösen a napi étrend összetétele befolyásolja.

Idősebb korban változások léphetnek fel.

Az életkor előrehaladtával a bélbaktériumok ismét változhatnak. Sok embernél csökken a mikrobiális sokféleség. Ennek oka többek között a megváltozott étkezési szokások, gyógyszerszedés vagy az életkorral összefüggő fiziológiai változások. Ebben az életszakaszban is befolyásolható marad a mikrobiom.

A mikrobiom központi feladatai az emésztőrendszerben

Az emésztőrendszerben a bélmikrobiom alapvető funkciókat lát el a táplálék feldolgozásában, a bélmozgásban és a védelmi mechanizmusokban.

A bélmikrobiom központi szerepet játszik az emésztőrendszerben, és számos olyan feladatot lát el, amelyek túlmutatnak a táplálék feldolgozásán. Funkcionális részeként működik az emésztőrendszernek, és jelentősen hozzájárul a bél belső stabil környezetének fenntartásához.

A mikrobiom egyik alapvető feladata az emésztés támogatása. Bizonyos táplálékösszetevőket, különösen a rostokat és más összetett szénhidrátokat az emberi szervezet önmagában nem képes teljes mértékben lebontani. A bélmikroorganizmusok végzik el ezt a feladatot, lehetővé téve ezzel a növényi táplálék összetevőinek hatékonyabb hasznosítását.

E mikrobiális emésztési folyamatok során olyan anyagcseretermékek keletkeznek, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a bél számára. Ezek közé tartoznak többek között a rövid láncú zsírsavak, amelyek energiaforrásként szolgálnak a bél nyálkahártyájának, és hozzájárulnak a bél környezetének stabilitásához. Ez az anyagcsere-aktivitás központi kapcsolatot teremt a táplálkozás és a bélműködés között.

Ezen túlmenően a mikrobiom részt vesz a bélmozgások szabályozásában is. Anyagcseretermékei és az enterális idegrendszerrel való kölcsönhatása befolyásolják a bél tartalmának szállítását, így hozzájárulnak a szabályozott emésztési folyamathoz.

Egy másik lényeges szempont a nem kívánt mikroorganizmusok elleni védelem. A bélmikrobiom betölti a bél ökológiai réseit, megnehezítve ezzel a potenciálisan káros kórokozók megtelepedését vagy szaporodását. Az úgynevezett kolonizációs védelem alapvető mechanizmus a bél stabilitásának fenntartásában. Ezen túlmenően a mikrobiom támogatja a bél nyálkahártyájának működését. Hozzájárul a nyálkahártyaréteg stabilitásához, amely védi a bélfalat, és befolyásolja a nyálkahártyasejtek ellátását. Ezáltal jelentős mértékben hozzájárul a bél gátfunkciójához. Összefoglalva, a bélmikrobiom alapvető feladatokat lát el az emésztőrendszerben. Ezek közé tartozik a táplálék feldolgozása, az emésztési folyamatok szabályozása, a külső hatások elleni védelem és a bél nyálkahártyájának támogatása. Ezek a funkciók képezik az alapját a rendezett emésztésnek és a stabil bélműködésnek.

Bélmikrobiom és immunrendszer: szoros kölcsönhatás

Szoros, kölcsönös kapcsolat áll fenn a bélmikrobiom és az immunrendszer között. Az emberi test immunsejtjeinek jelentős része a bélben található, ami nemcsak emésztőszervekké, hanem központi immunológiai szervvé is teszi azt. A bélmikrobiom döntő szerepet játszik az immunválaszok kialakulásában, szabályozásában és egyensúlyában.

Az immunrendszer fejlődését már a korai életfázisban jelentősen befolyásolja a bélmikrobiom. A test folyamatos, szabályozott találkozása ártalmatlan mikroorganizmusokkal segíti az immunrendszert abban, hogy megkülönböztesse a hasznos és potenciálisan káros ingereket. Ezáltal elkerülhető a túlzott vagy téves immunreakció.

A továbbiakban a mikrobiom szabályozza a bélhez kapcsolódó immunrendszer aktivitását. Az immunsejtek aktivitását vagy gátlását mikroorganizmusok és azok anyagcseretermékei befolyásolják. A kiegyensúlyozott mikrobiom inkább szabályozó és toleráns immunreakciókat támogat. Az egyensúlyhiányok megzavarhatják az immunegyensúlyt.

Ugyanakkor az immunrendszer aktívan visszahat a bélmikrobiomra. Védelmi mechanizmusokon keresztül, mint a nyálkatermelés, antimikrobiális anyagok és immunsejtek, szabályozza, hogy mely mikroorganizmusok telepedhetnek meg a bélben és milyen mennyiségben. Ez dinamikus egyensúlyt teremt a mikrobiális sokféleség és az immunológiai kontroll között. A szoros kölcsönhatás döntő fontosságú a bélbarrier stabilitásához. A mikrobiom és az immunrendszer jól szabályozott együttműködése elengedhetetlen a bél nyálkahártyájának védelméhez és a nem kívánt anyagok vagy kórokozók távol tartásához a testfelszíntől.

A mikrobiom hatása a bél gyulladásos folyamataira

A bélmikrobiom jelentősen befolyásolja a bél gyulladásos folyamatait, mivel közvetlen kapcsolatban áll a bél nyálkahártyájával és a helyi immunrendszerrel. Összetétele és aktivitása meghatározza, hogy a gyulladásos reakciók csillapodnak vagy erősödnek-e.

A kiegyensúlyozott mikrobiom hozzájárul a gyulladásos folyamatok szabályozásához azáltal, hogy stabil mikrobiális környezetet tart fenn. Bizonyos mikroorganizmusok és anyagcseretermékeik támogatják a bél nyálkahártyájának integritását, és elősegítenek egy gyulladáscsökkentő közeget. A mikrobiom döntő szerepet játszik abban, hogy segítsen elkerülni a túlzott immunreakciókat a bélben.

Ha azonban a mikrobiális egyensúly eltolódik, fokozódhatnak a gyulladást elősegítő mechanizmusok. Az egyes mikroorganizmusok csökkenő sokfélesége vagy túlsúlya károsíthatja a bél nyálkahártyájának védő funkcióját. Ez az immunrendszer megerősödéséhez és esetleg gyulladásos folyamatok kialakulásához vezethet a bélben.

A mikrobiom a gyulladásokat anyagcsere-aktivitásán keresztül is befolyásolja. Tudományosan bizonyított, hogy a mikroorganizmusok olyan anyagokat termelnek, amelyek közvetlenül hatnak az immunsejtekre. Ennek révén lehetséges, hogy ezek az anyagok vagy erősítik, vagy gyengítik a gyulladásos jelek hatását. E jelek egyensúlya döntő fontosságú abban, hogy a gyulladásos reakciók kontrolláltan zajlanak-e le, vagy krónikussá válnak.

Ezen túlmenően a mikrobiom szerepet játszik az ártalmatlan és potenciálisan káros ingerek elkülönítésében. Egy stabil mikrobiális közösség támogatja az immunrendszert abban, hogy megfelelően reagáljon, anélkül, hogy szükségtelen gyulladásokat váltana ki. Ennek az egyensúlynak a zavara tartós irritációs állapotokat okozhat a bélben.

Kapcsolat a bélflóra és a végbél egészsége között

A kiegyensúlyozott bélflóra hozzájárul a nyálkahártya stabilitásához és a végbél funkcionális egyensúlyához. A bélflóra és a végbél egészsége közötti kapcsolat tudományosan bizonyított. Kapcsolat van a bél mikrobiális környezete, a nyálkahártya integritása és a helyi védekező mechanizmusok között a végbélben. Bár a végbél anatómiailag csak a bél rövid szakasza, különösen érzékeny a bélökoszisztéma változásaira. A bélflóra jelentős hatással van a bélkörnyezet minőségére, amely a végbélig hat. A kiegyensúlyozott mikrobiális összetétel támogatja a bél nyálkahártyájának stabilitását, és hozzájárul ahhoz, hogy a végbél nyálkahártyája jól védett és ellenálló maradjon. Ez különösen fontos, mivel a végbél rendszeresen mechanikai ingereknek van kitéve.

Továbbá kapcsolat áll fenn a bélflóra és a nyálkahártya barrierfunkciója között. Egy stabil mikrobiális közösség segít fenntartani a bél természetes védőrétegét, és megakadályozza, hogy irritáló vagy potenciálisan káros anyagok akadálytalanul érintkezzenek a végbél szöveteivel. Ha ez az egyensúly felborul, a nyálkahártya érzékenyebben reagálhat az ingerekre. Bizonyított, hogy a helyi immunológiai egyensúlyt a végbélben közvetve a bélflóra is befolyásolja. A mikrobiom döntő szerepet játszik az immunreakciók szabályozásában, hogy elkerülje a túlzott erősödést. A mikroorganizmusok és az immunrendszer stabil együttműködése így alacsony ingerű környezetet teremt a érzékeny végbélterületen.

A bélflóra befolyásolja a bél funkcionális aspektusait is, például a széklet állagát és az áthaladási időt. Ezek a tényezők hatással vannak a végbél terhelésére és jólétére, anélkül, hogy automatikusan betegségi folyamatokra lehetne következtetni belőlük.

Bélmikrobiom és székletszabályozás: Jelentőség az aranyér szempontjából

A bélmikrobiom hatásán keresztül a széklet állagára és a bélmozgásra befolyásolja a végbél mechanikai terhelését. A bélmikrobiom jelentős szerepet játszik a székletürítés szabályozásában, így közvetve a végbél terhelésének szempontjából is releváns. A rendezett székletképződés és a rendszeres székletürítés döntő tényezők az anális és végbél területének jó közérzetében, különösen az aranyér kapcsán.

A mikrobiom döntő szerepet játszik a széklet állagának szabályozásában, mivel részt vesz az emészthetetlen táplálékösszetevők hasznosításában. A széklet állagát elsősorban a bél mikrobiális anyagcsere-folyamatai befolyásolják, amelyek víz megkötéséhez vagy felszabadításához vezetnek. Ez pedig alapvető hatással van a széklet állagára, amely a megkötött víz mennyiségétől függően lehet lágy, formált vagy kemény. A kiegyensúlyozott mikrobiális összetétel általában elősegíti a jól csúszó, rendszeresen üríthető székletet.

A zavart bélflóra befolyásolhatja a széklet szabályozását. Gyakori következmények a székrekedés vagy rendszertelen székletürítés. Különösen a kemény széklet és a erős erőlködés a WC-n növelheti a végbél és az ottani érpárnák mechanikai nyomását. Ez a terhelés lényeges elősegítő tényezőnek számít az aranyér kialakulásában és súlyosbodásában. A széklet hosszabb ideig tartó bent maradása a bélben szintén problémás lehet. A béltartalom hosszabb ideig tartó bent maradása a vastagbélben fokozott vízelvonáshoz vezet, ami tovább keményíti a székletet. A bélmikrobiom befolyásolja a bél aktivitását, és így hozzájárul a bélürítés időzítésének szabályozásához.

Ebben az összefüggésben a tárgyilagos besorolás döntő jelentőségű. Bár a bélmikrobiom nem közvetlen kiváltó oka a aranyérnek, hatása révén a széklet minőségére és a székletürítésre növelheti vagy csökkentheti a végbél terhelését. Egy stabil bélflóra így támogathat olyan funkcionális feltételeket, amelyek tehermentesíthetik a végbelet.

A mikrobiomot negatívan befolyásoló tényezők

Különböző életmódbeli, táplálkozási és környezeti tényezők megzavarhatják a bélmikrobiom érzékeny egyensúlyát.

A bélmikrobiom egy érzékeny, alkalmazkodó rendszer, amely külső és belső tényezőkre reagál. Bizonyos tényezők tartósan megzavarhatják a mikrobiális egyensúlyt, és csökkent sokféleséghez vagy funkcionális korlátozottsághoz vezethetnek a bélflórában.

Az étrend központi befolyásoló tényező. A rostszegény, erősen feldolgozott, magas cukor- és telített zsírtartalmú táplálkozás csökkentheti a bélflóra sokféleségét. Ha a mikrobiom nem kap megfelelő táplálékot, bizonyos mikroorganizmusok elveszítik életfeltételeiket. Ez a bélflóra egyensúlyának eltolódásához vezet.

A gyógyszerek, különösen az antibiotikumok is jelentősen hatással lehetnek a mikrobiomra. Előfordulhat, hogy nem tudnak különbséget tenni a káros és a hasznos mikroorganizmusok között. Ennek következtében a bélflóra nagy része átmenetileg vagy tartósan csökkenhet. Más gyógyszerek, például bizonyos savlekötők is megváltoztathatják a bélflóra összetételét.

Egy másik releváns tényező a krónikus stressz. A stressz befolyásolja a bélmozgást, a nyálkahártya vérellátását és az immunaktivitást, mivel szoros kapcsolat alakul ki a bél és az idegrendszer között. Ezek a változások destabilizálhatják a mikrobiális egyensúlyt, és kedvezőtlenül befolyásolhatják a mikrobiom összetételét.

Továbbá a gyomor-bél traktus fertőzései is jelentősek. Az akut hasmenéses betegségek vagy gyulladásos folyamatok jelentősen megváltoztathatják a bélflórát. A tünetek elmúlása után is eltarthat egy ideig, míg a mikrobiális egyensúly ismét stabilizálódik. Bizonyított, hogy az életmód is hatással van a mikrobiomra. Azok a tényezők, amelyek csökkenthetik a bélflóra sokféleségét, közé tartozik a mozgáshiány, az rendszertelen étkezési időpontok, az alváshiány és a túlzott alkoholfogyasztás. Az életkor előrehaladtával további, korhoz kötött változások is befolyásolják a mikrobiomot.

Miért az egészséges bélflóra az átfogó egészség alapja

A stabil bélflóra támogatja az alapvető testi funkciókat, és így fontos alapot nyújt az átfogó jó közérzethez.

Az egészséges bélflóra az átfogó egészség alapját képezi. Részt vesz a központi testi funkciókban, és összekapcsol számos folyamatot a szervezetben. A bél nemcsak az emésztés funkcióját látja el, hanem szoros kapcsolatban áll az anyagcserével, az immunrendszerrel és az idegrendszerrel. A bélflóra kulcsszerepet játszik ebben.

A kiegyensúlyozott bélflóra elengedhetetlen a stabil emésztési funkcióhoz, és hozzájárul ahhoz, hogy a tápanyagok hatékonyan hasznosuljanak. Ugyanakkor segít fenntartani a bél belső közegének egyensúlyát. Ennek a stabilitásnak a pozitív hatása az egész emésztőrendszerben megmutatkozik, beleértve az érzékeny bélterületeket, mint a végbél.

Ezen túlmenően szoros összefüggés van a bélflóra és az immunrendszer között. Az immunaktivitás jelentős része a bélben zajlik, és a stabil mikrobiális összetétel támogatja az immunreakciók célzott szabályozását. Ezáltal csökken a túlzott vagy tévútra vezetett védekező reakciók kockázata, ami fontos az általános testi egyensúly szempontjából. A gyulladásos folyamatok szabályozásában az egészséges bélflóra központi szerepet játszik. A stabil mikrobiális egyensúly elősegíti a gyulladáscsökkentő mechanizmusokat a bélben, így hozzájárul egy irritációmentes belső környezethez. Ez fontos tényező a hosszú távú jó közérzet szempontjából. A bélflóra nem utolsósorban befolyásolja a funkcionális folyamatokat, mint a székletürítés és a bélmozgás. Ezek viszont visszahatással lehetnek az egész szervezetre. A rendezett emésztési folyamat pozitívan hat a testre és elősegíti a szubjektív jó közérzetet.

Összefoglalva, az egészséges bélflóra alapvető tényezője az egész szervezet egészségének. Központi kapcsolódási pontot képez az emésztés, az immunfunkció és a belső egyensúly között, így lényeges alapot nyújt az átfogó egészséghez.

Quellen

Wastyk, H. C., Fragiadakis, G. K., Perelman, D., Dahan, D., Merrill, B. D., Yu, F. B., Topf, M., Gonzalez, C. G., Van Treuren, W., Han, S., Robinson, J. L., Elias, J. E., Sonnenburg, E. D., Gardner, C. D., & Sonnenburg, J. L. (2021). A bélmikrobiotára célzott étrendek módosítják az emberi immunállapotot. Cell, 184(16), 4137–4153.e14. https://doi.org/10.1016/j.cell.2021.06.019

Hooper, L. V., Littman, D. R., & Macpherson, A. J. (2012). Kölcsönhatások a mikrobiota és az immunrendszer között. Science (New York, N.Y.), 336(6086), 1268–1273. https://doi.org/10.1126/science.1223490

de Vos, W. M., Tilg, H., Van Hul, M., & Cani, P. D. (2022). A bélmikrobiom és az egészség: mechanisztikus betekintések. Gut, 71(5), 1020–1032. https://doi.org/10.1136/gutjnl-2021-326789

David, L. A., Maurice, C. F., Carmody, R. N., Gootenberg, D. B., Button, J. E., Wolfe, B. E., Ling, A. V., Devlin, A. S., Varma, Y., Fischbach, M. A., Biddinger, S. B., Dutton, R. J., & Turnbaugh, P. J. (2014). Az étrend gyorsan és reprodukálhatóan megváltoztatja az emberi bélmikrobiomot. Nature, 505(7484), 559–563. https://doi.org/10.1038/nature12820

Sonnenburg, E. D., Smits, S. A., Tikhonov, M., Higginbottom, S. K., Wingreen, N. S., & Sonnenburg, J. L. (2016). Az étrend által indukált kihalások a bélmikrobiotában generációkon át halmozódnak. Nature, 529(7585), 212–215. https://doi.org/10.1038/nature16504

Cryan, J. F., & Dinan, T. G. (2012). Elmeformáló mikroorganizmusok: a bélmikrobiota hatása az agyra és a viselkedésre. Nature reviews. Neuroscience, 13(10), 701–712. https://doi.org/10.1038/nrn3346

Foster, J. A., Rinaman, L., & Cryan, J. F. (2017). Stressz és az agy-bél tengely: a mikrobiom szabályozása. Neurobiology of stress, 7, 124–136. https://doi.org/10.1016/j.ynstr.2017.03.001

Palm, N. W., de Zoete, M. R., & Flavell, R. A. (2015). Immun-mikrobiota kölcsönhatások egészségben és betegségben. Clinical immunology (Orlando, Fla.), 159(2), 122–127. https://doi.org/10.1016/j.clim.2015.05.014

Zmora, N., Zilberman-Schapira, G., Suez, J., Mor, U., Dori-Bachash, M., Bashiardes, S., Kotler, E., Zur, M., Regev-Lehavi, D., Brik, R. B., Federici, S., Cohen, Y., Linevsky, R., Rothschild, D., Moor, A. E., Ben-Moshe, S., Harmelin, A., Itzkovitz, S., Maharshak, N., Shibolet, O., … Elinav, E. (2018). Személyre szabott bél nyálkahártya kolonizációs ellenállás az empirikus probiotikumokkal szemben egyedi gazda- és mikrobiom jellemzőkkel társul. Cell, 174(6), 1388–1405.e21. https://doi.org/10.1016/j.cell.2018.08.041

Sharkey, K. A., & Wiley, J. W. (2016). Az endokannabinoid rendszer szerepe az agy-bél tengelyben. Gastroenterology, 151(2), 252–266. https://doi.org/10.1053/j.gastro.2016.04.015

Minichino, A., Jackson, M. A., Francesconi, M., Steves, C. J., Menni, C., Burnet, P. W. J., & Lennox, B. R. (2021). Az endokannabinoid rendszer közvetíti a bélmikrobiális diverzitás és az anhedónia/amotiváció közötti összefüggést egy általános populációs kohorszban. Molecular psychiatry, 26(11), 6269–6276. https://doi.org/10.1038/s41380-021-01147-5

Srivastava, R. K., Lutz, B., & Ruiz de Azua, I. (2022). A mikrobiom és a bél endokannabinoid rendszere a stresszválaszok és az anyagcsere szabályozásában. Frontiers in cellular neuroscience, 16, 867267. https://doi.org/10.3389/fncel.2022.867267