Mikrobiom és aranyerek

Mik azok a végbélrepedések és milyen okok és kockázati tényezők segítik elő őket

Az aranyerek nem betegség a szó szoros értelmében, hanem jól vérellátott érpárnák a végbélben. Fontos szerepet töltenek be a végbélnyílás finom zárásában. Csak akkor okoznak panaszokat, ha ezek az érpárnák megnagyobbodnak, elmozdulnak vagy tartósan terheltek, ezeket az állapotokat aranyeres betegségnek nevezzük.

Hogyan alakulnak ki az aranyeres panaszok?

Általában a végbélben tartós nyomás- és terhelési helyzet okozza a aranyér kialakulását. Ismétlődő erős erőlködés székletürítéskor, kedvezőtlen székletállag vagy a széklet hosszabb ideig tartó bent maradása a végbélben növeli a nyomást az érrendszeri struktúrákon. Idővel ez az aranyérpárnák kitágulásához és működési zavarához vezethet.

Központi okok áttekintése

A legfontosabb okok funkcionálisan összefoglalhatók:

• Krónikus székrekedés kemény széklettel
• Rendszertelen székletürítés vagy gyakori erőlködés
• A széklet állagának változása, például táplálkozási tényezők miatt.
• Hosszú ideig tartó ülés, különösen a WC-n
• Megnövekedett hasűri nyomás, például túlsúly vagy terhesség miatt.

Orvosi besorolás

A aranyér nem hirtelen alakul ki, és nem egy-egy táplálkozási hiba következménye. Inkább hosszabb idő alatt, több kockázati tényező együttes hatására fejlődik ki. Egy fenntartható megközelítés ezért arra törekszik, hogy csökkentse a terhelő tényezőket, különösen egy stabil székletszabályozás és a végbél tehermentesítése révén.

Milyen jelentősége van a székletürítés szabályozásának a végbél számára?

A végbél nem elsősorban betegségek miatt „szenved”, hanem kedvezőtlen ürítési körülmények miatt. A székletszabályozás dönti el, hogy a végbél tehermentesül-e vagy tartósan túlterhelt marad.

A végbél, mint terhelésérzékelő

A végbél nem emésztőszerv, hanem egy érzékeny tároló- és ellenőrző terület. Nem a tápanyagokra reagál, hanem a nyomásra, nyúlásra, súrlódásra és időre. Pont itt kezdődik a székletszabályozás.

• Milyen gyakran ürül a széklet
• mennyi ideig marad a széklet a végbélben
• És hogy mennyi nyomás szükséges a kiürítéshez, az határozza meg, hogy a végbél funkcionálisan stabil marad-e vagy irritált lesz.

E három tényező határozza meg, hogy a végbél funkcionálisan stabil marad-e vagy irritált lesz.

Mi történik konkrétan a zavart székletszabályozás esetén

A székletszabályozás nem elvont, hanem mechanikus módon működik:

• Túl kemény széklet → megnövekedett nyomásürítés → a nyálkahártya és az érpárnák túlnyúlása
• Túl lágy vagy gyakori széklet → nedves, irritációnak kitett környezet → nyálkahártya-stressz
• Rendszertelen székletürítés → változó terhelés → a szövetek hiányzó alkalmazkodása

A végbél az a szakasz, amely nem képes kompenzálni ezeket a terheléseket, hanem közvetlenül „megkapja” azokat.

A zavart székletszabályozás nem diagnózis, de az egyik legfontosabb funkcionális kockázati tényező:

• Aranyér
• Nyálkahártya-ingerlések
• Végbélégés és -viszketés
• proktológiai panaszok lefolyása

Ez erősítő hatású, nem önálló kiváltó ok.

Hogyan befolyásolja a bélmikrobiom a széklet állagát?

Ok → Folyamat → Eredmény

Ok: A bélmikrobiom meghatározza, hogyan dolgozódnak fel a táplálékmaradványok a vastagbélben, miután a tényleges emésztés befejeződött.

Folyamat: A vastagbélben a bélbaktériumok emészthetetlen összetevőket metabolizálnak. Ez három döntő szabályozó tényezőt befolyásol a széklet minőségében:

• Vízmegkötés a bél tartalmában
• Gázképződés és térfogat
• A széklet szerkezete és csúszóképessége

A mikrobiom összetételétől és aktivitásától függően több vagy kevesebb víz kötődik meg, a széklet keményebb, lágyabb vagy szabálytalan formájú lesz.

Eredmény: Az egyensúlyban lévő mikrobiom általában egyenletesen formált, jól csúszó székletet támogat, míg a zavart mikrobiális egyensúly kemény, csomós vagy változó széklethez társulhat.

Két tipikus gyakorlati forgatókönyv

1. forgatókönyv: Csökkent mikrobiális aktivitás

• Kevesebb baktériumos fermentáció
• Csökkent vízmegkötés

→ Száraz, kemény széklet

Ha a mikrobiális aktivitás a vastagbélben csökken, az emészthetetlen táplálékösszetevők csak korlátozottan kerülnek továbbfeldolgozásra. Ennek következtében kevesebb víz kötődik meg a bél tartalmában, így a széklet egyre sűrűbbé válik. A csökkent baktériumos fermentáció továbbá megváltoztatja a széklet szerkezetét, így az keményebb és szárazabb lesz. Ennek következtében nő a mechanikai ellenállás a székletürítés során, ezért gyakran erősebben kell préselni. Ez fokozott terhelést jelent a végbél nyálkahártyájára és az érrendszeri struktúrákra, különösen, ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll.

2. forgatókönyv: Kiegyensúlyozatlan mikrobiom

• Egyenetlen anyagcsere-folyamatok
• Ingadozó vízeloszlás

→ Kemény és lágy széklet váltakozása

A kiegyensúlyozatlan bélmikrobiom egyenetlen mikrobiális anyagcsere-folyamatokhoz vezet. Egyes baktériumcsoportok túlreprezentáltak, míg mások hiányoznak. Ez instabillá teszi a vízmegkötés és a székletszerkezet szabályozását. Ennek következtében váltakozhatnak a nagyon kemény széklet fázisai a lágyabb vagy pépesebb széklet fázisaival. Az ilyen ingadozások különös kihívást jelentenek a végbél számára, mivel a nyálkahártya és a szövet nem tud alkalmazkodni az állandó terhelési viszonyokhoz. Ennek következménye a végbél területének fokozott érzékenysége, még akkor is, ha nincs önálló betegség jelen.

Mindkét helyzet növeli a mechanikai terhelést a székletürítés során – különösen a végbél esetében.

Miért nem „székletkészítő” a mikrobiom

Fontos a funkcionális elkülönítés:

A bélmikrobiom nem termel székletet, hanem annak tulajdonságait modulálja. A táplálkozás, a folyadékbevitel és a bélmozgás továbbra is központi tényezők, a mikrobiom pedig szabályozóként működik a háttérben.

Végbélre vonatkozó következmény

Mivel a széklet állaga döntő mértékben meghatározza,

• mennyire kell erősen préselni
• mennyi súrlódás keletkezik
• mennyi ideig marad a széklet a végbélben

a bélmikrobiom közvetve, de döntő módon hat a végbél terhelésére.

Milyen összefüggés van a bélflóra és a krónikus székrekedés között?

A krónikus székrekedés és a bélflóra kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. A zavart bélflóra fokozhatja a székrekedést és a bélműködés lassulását, míg a tartós székrekedés viszont károsítja a bél mikrobiális egyensúlyát.

Funkcionális kapcsolat áll fenn, de nincs egyszerű ok-okozati mechanizmus.

A krónikus székrekedés általában nem egyetlen kiváltó ok miatt alakul ki. A bélflóra nem önálló okként hat, hanem erősítő vagy stabilizáló tényezőként egy olyan körfolyamatban, amely egyre nehezebbé teszi a székletürítést.

Hogy pontosan hogyan kapcsolódik be a bélflóra a székrekedés folyamatába, még nem teljesen tisztázott.

A vastagbélben a bélflóra befolyásolja, hogy milyen intenzitással dolgozódnak fel az emészthetetlen táplálékmaradványok. Ha a mikrobiális aktivitás csökkent vagy kiegyensúlyozatlan, ezek a folyamatok lassulnak. A bél tartalma hosszabb ideig tartózkodik a vastagbélben, ami miatt a székletből egyre több víz vonódik el. Az eredmény egy kemény, száraz széklet, amelyet nehéz továbbítani.

Ugyanakkor a bélflóra közvetve, mikrobiális anyagcsere-termékeken keresztül befolyásolja a bélmozgást. Ha ez a jelzőegyensúly felborul, a bél tartalmának természetes továbbítása lassulhat. Ennek következménye a meghosszabbodott áthaladási idő, ami tovább erősíti a székrekedést.

A krónikus székrekedés ördögi köre

A krónikus székrekedés gyakran önfenntartó körfolyamattá alakul: a lassult székletátvitel megváltoztatja a bél környezetét. Ez a kedvezőtlen környezet viszont károsítja a bélflórát, ami tovább fokozza a széklet megkeményedését. Az idő előrehaladtával a bél alkalmazkodik ehhez a helyzethez, ami a természetes ürítési ingert gyengíti.

Jelentőség a végbél számára

A végbél számára a krónikus székrekedés tartós mechanikai terhelést jelent. A kemény széklet és az ismételt erőlködés növeli a nyálkahártya és az érrendszeri struktúrák nyomását. Bár a bélflóra nem a székrekedés elsődleges oka, hozzájárul ahhoz, hogy ez a terhelés megszilárduljon és krónikussá váljon.

Funkcionális besorolás

Fontos a tárgyilagos elkülönítés: a bélflóra nem orvosi értelemben vett kiváltó ok, hanem a széklet állagát és a bélmozgást modulálja. A zavart bélflóra ronthatja vagy fenntarthatja a meglévő székrekedést, de nem felelős minden krónikus székrekedés formáért.

Hogyan függnek össze a végbél gyulladásai a mikrobiális egyensúlyhiánnyal?

A végbél gyulladásai gyakran összefüggésben állnak a mikrobiális egyensúly zavarával. Ez érzékenyebbé teszi a nyálkahártya környezetét. A mikrobiom tehát nem közvetlenül befolyásolja a gyulladások kialakulását, de döntő szerepet játszik abban, hogy a végbél mennyire ellenálló a mindennapi terhelésekkel szemben.

Amikor az egyensúly felborul

A bél mikrobiális egyensúlyhiánya nemcsak az emésztésre és a széklet állagára hat, hanem jelentősen növelheti az anorektális terület érzékenységét az ingerekkel szemben. Az anorektális gyulladások ritkán alakulnak ki izoláltan, gyakran egy tartósan zavart helyi bélkörnyezet talaján jönnek létre.

A bélkörnyezet szerepe az anorektális területen

Az anorektális terület különösen érzékeny a bélkörnyezet változásaira, mivel nyálkahártyája rendszeresen érintkezik koncentrált bél­tartalommal. Ha a mikrobiális egyensúly felborul, megváltozik a széklet összetétele és tulajdonságai, valamint az anorektális terület kémiai környezete. Ez a nyálkahártya ellenálló képességének csökkenéséhez vezethet a mechanikai és kémiai ingerekkel szemben.

Mikroorganizmusok mint közvetett befolyásoló tényezők

A mikrobiális egyensúlyhiány azonban nem feltétlenül jelent „káros kórokozók” jelenlétét, hanem gyakran a funkcionálisan fontos baktériumcsoportok arányának felborulását. Ezáltal gyengülhetnek azok a szabályozó folyamatok, amelyek normálisan a nyálkahártya stabilitását biztosítják. Ennek következménye a fokozott irritabilitás, amikor már a mindennapi terhelések, mint a székletürítés vagy a nedvesség is gyulladásos reakciókat válthatnak ki.

A gyulladásos reakciók védelmi mechanizmusok

Az anorektális gyulladások kezdetben a szervezet védekező és védelmi reakciói. Állandó mikrobiális egyensúlyhiány esetén ezek a reakciók ismételten kiváltódnak, anélkül, hogy elegendő regenerálódási idő lenne. Ez krónikus irritációs állapotokhoz vezethet, amelyek égő érzéssel, nyomásérzettel vagy fokozott nyálkahártya-érzékenységgel járnak.

Elhatárolás specifikus betegségektől

Nem minden anorektális gyulladás önálló betegség, mint például egy fertőző vagy krónikus gyulladásos proktitisz kifejeződése. Gyakran funkcionális gyulladásos folyamatokról van szó, amelyeket kedvezőtlen bélkörnyezet, székletproblémák vagy mechanikai terhelések elősegítenek. Az állandó vagy fokozódó panaszokat azonban mindig orvosnak kell kivizsgálnia.

Az összefüggésbe helyezés

A mikrobiális egyensúlyhiány nem önálló kiváltó okként hat az anorektális területen, hanem gyulladásos folyamatok erősítőjeként. Kemény széklet, gyakori erőlködés vagy nedvesség mellett hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyulladásos irritációs állapotok tartósan fennmaradjanak.

Hogyan befolyásolja a bélmikrobiom a végbél nyálkahártyájának irritációját?

A bélmikrobiom nem közvetlenül befolyásolja a nyálkahártya irritációját, hanem a bélkörnyezet és a széklet állaga révén. Egy stabil mikrobiális egyensúly hozzájárul a nyálkahártya ellenálló képességének megőrzéséhez és az anorektális funkcionális irritációs állapotok csökkentéséhez. 

A mikrobiomtól a nyálkahártyáig – egy irritációs lánc

A végbél nyálkahártya-ingerlései általában nem egyedi kiváltók miatt alakulnak ki, hanem egy funkcionális irritációs lánc eredményeként, amelynek kezdete gyakran a bélmikrobiom. Ebben a mikrobiom nem közvetlenül károsító hatású, hanem befolyásolja azokat a feltételeket, amelyek között a nyálkahártya terhelődik vagy védett.

1. lépés: mikrobiális egyensúly és bélkörnyezet

Egy kiegyensúlyozott bélmikrobiom hozzájárul egy stabil bélkörnyezethez. Ha ez az egyensúly felborul, megváltozik a bél tartalmának összetétele és tulajdonságai. Ide tartozik többek között a pH-érték, a vízmegkötés és a széklet kémiai összetétele. Ezek a tényezők határozzák meg, hogy a széklet és a nyálkahártya közötti érintkezés mennyire irritáló vagy sem.

2. lépés: a nyálkahártya mint érintkezési felület

A végbél nyálkahártyája folyamatosan ki van téve mechanikai és kémiai hatásoknak. Ha a bélkörnyezet kedvezőtlen, a nyálkahártya érzékenyebbé válik a mikro-ingerlésekre – még a mindennapi terhelések, mint a székletürítés vagy a hosszabb nedvességgel való érintkezés esetén is. Ezáltal a nyálkahártya természetes védőfunkciója gyengülhet.

3. lépés: irritáció gyulladás helyett

A nyálkahártya-ingerlések nem automatikusan gyulladásos betegségek. Gyakran funkcionális irritációs állapotokról van szó, amelyek égő, viszkető vagy kellemetlen nyomásérzet formájában jelentkeznek. A mikrobiális egyensúlyhiány elősegítheti ezeket az irritációs állapotokat azáltal, hogy csökkenti a nyálkahártya ingerküszöbét.

Miért nem közvetlen kiváltó a mikrobiom

Fontos az orvosi elkülönítés:

A bélmikrobiom nem okoz nyálkahártya-ingerlést betegség értelemben. Inkább modulátorként működik, amely meghatározza, hogy a nyálkahártya mennyire ellenálló a mechanikai, kémiai és nedvesség okozta terhelésekkel szemben.

Jelentőség a végbél számára

Mivel a végbél az a szakasz, ahol a széklet tárolódik, a bélmikrobiom változásai itt különösen jól érezhetők. Tartósan kedvezőtlen bélkörnyezet gyakrabban vagy hosszabb ideig fennálló nyálkahártya-ingerlést okozhat, még akkor is, ha nincs specifikus betegség jelen.

Milyen összefüggés van az étkezés, a bélflóra és a végbéltáji panaszok között?

A proktológiai panaszok általában az étrend, a mikrobiom és a széklet szabályozásának kölcsönhatásának eredményei, és nem egyetlen kiváltóra vezethetők vissza. Bár az étrend és a mikrobiom nem okoznak szűk értelemben vett proktológiai betegségeket, jelentősen befolyásolják, hogy mennyire terhelődik a végbél. Így releváns kísérő- és erősítő tényezőkként hatnak a panaszok kialakulásában.

Három szint – egy funkcionális összefüggés

A proktológiai panaszok ritkán jelentkeznek izoláltan. Sok esetben az étrend, a bélmikrobiom és a végbél terhelése egymással összefüggő szintekként hatnak, amelyek kölcsönösen befolyásolják egymást, és fokozhatják vagy enyhíthetik a panaszokat.

1. szint: Az étrend, mint kiindulópont

Az étrend alapozza meg a végbélbe jutó béltartalmat. Az étel típusa, összetétele és rendszeressége befolyásolja a széklet térfogatát, víztartalmát és csúszóképességét. A rostszegény, kiegyensúlyozatlan étrend elősegíti a kemény vagy rendszertelen székletet, míg a megfelelő étrend stabilabb ürítési feltételeket teremthet.

2. szint: A mikrobiom, mint közvetítő tényező

A bélmikrobiom tovább dolgozza fel a táplálékmaradványokat, és meghatározza, hogyan alakul és szabályozódik a széklet szerkezete. A kiegyensúlyozott mikrobiális aktivitás támogatja a stabil bélflórát, míg az egyensúlyhiány destabilizálhatja a széklet minőségét. A mikrobiom nem betegséget okoz, hanem modulálja a bél funkcionális feltételeit.

3. szint: A végbél, mint terhelési pont

A végbél az a szakasz, amely közvetlenül tapasztalja az étrend és a mikrobiom funkcionális következményeit. Kedvezőtlen székletkonzisztencia, gyakori erőlködés vagy irritábilis bélflóra fokozott mechanikai és kémiai terhelést okozhat a nyálkahártyán. Ez proktológiai panaszokat, például égést, viszketést, nyomásérzetet vagy aranyeres tüneteket válthat ki.

Milyen szerepet játszanak az erjesztett élelmiszerek az érzékeny végbél esetében?

Érzékeny végbél esetén nem az a döntő, hogy az erjesztett ételek „jók vagy rosszak”, hanem az, hogy miként hatnak a széklet állagára és az egyéni panaszérzetre.

Mérlegelés ahelyett, hogy általános ajánlást adnánk

Érzékeny végbél esetén a fermentált élelmiszerek sem alapvetően problémásak, sem automatikusan hasznosak. Döntő, hogy hogyan hatnak a székletürítésre és a helyi bélflórára, valamint mennyire tolerálhatók egyénileg.

Funkcionális szempontból lehetséges előnyök

A fermentált élelmiszerek már mikrobiálisan előfeldolgozott struktúrákat tartalmaznak. Megfelelő étrenddel kombinálva hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a széklet egyenletesebb formájú legyen és könnyebben ürüljön. A stabil székletkonzisztencia csökkenti a végbél mechanikai terhelését, így közvetve enyhítheti az irritációs állapotokat.

Ezen túlmenően az erjesztett élelmiszerek befolyásolják a bélflórát, ami a végbélre is hatással van. Egy kiegyensúlyozottabb környezet kevésbé teheti a nyálkahártyát érzékennyé a dörzsölésre, nedvességre és kémiai ingerekre.

Lehetséges kihívások érzékeny végbél esetén

Ugyanakkor az erjesztett élelmiszerek szerves savakat és aktív anyagcseretermékeket tartalmaznak, amelyeket az érzékeny személyek irritálónak érezhetnek. Különösen a nagyon erjesztett termékek vagy nagyobb mennyiségek egyes érintetteknél fokozott székelési ingert, lágyabb székletet vagy égő érzést okozhatnak a végbélben.

Az érzékeny végbél általában nem magára az élelmiszerre reagál, hanem a megváltozott székletállagra vagy ürítési gyakoriságra.

Egyéni tolerancia mint irányelv

Érzékeny végbél esetén az erjesztett élelmiszereket ezért lassan, kis mennyiségben és jól elosztva kell beépíteni a mindennapokba. A gyengén erjesztett változatokat gyakran jobban tolerálják, mint a nagyon érlelt termékeket. Fontos a figyelmes önmegfigyelés, hogy felismerjük, hogyan alakul a székletürítés és a végbélérzet.

Funkcionális besorolás

Az erjesztett élelmiszerek nem kezelési módok a végbélpanaszokra. Azonban – jó egyéni tolerancia esetén – részei lehetnek egy olyan étrendnek, amely funkcionálisan tehermentesíti a végbelet azáltal, hogy hozzájárul a stabilabb székletviszonyokhoz.

Mit jelent a teljes körű támogatás aranyér esetén?

Az aranyér átfogó támogatása azt jelenti, hogy a kiváltó okokat tehermentesítjük, a végbelet funkcionálisan védjük, és a helyi intézkedéseket célzottan kiegészítjük – a tünetek izolált kezelése helyett. Az aranyér egy proktológiai betegség, amelynek kezelése orvosi felügyeletet igényel. Az átfogó intézkedések – amelyek magukban foglalják a székletszabályozást, a bélbarát táplálkozást, az életmódhoz való alkalmazkodást és a helyi nyálkahártya ápolását olyan orvostechnikai eszközökkel, mint a CANNEFF® SUP – támogató összkoncepcióként értendők, nem pedig az orvosi terápia helyettesítőjeként.

Nem egy intézkedésről van szó, hanem egy együttműködésről.

Aranyér nem befolyásolható hosszú távon egyetlen megközelítéssel. Az átfogó támogatás ezért ott kezdődik, ahol a panaszok keletkeznek: a széklet szabályozásánál, a végbél tehermentesítésénél és a nyálkahártya védelménél. A cél a terhelő tényezők csökkentése és a végbél természetes funkcióinak támogatása.

1. Funkcionális tehermentesítés a székletszabályozás által

Az egyenletes és jól tolerálható székletkonzisztencia a legfontosabb alap. Csökkenti a nyomást, lerövidíti az ürítési időt, és csökkenti az érpárnákra nehezedő nyomást. Itt a táplálkozás, a folyadékbevitel és a szabályozott WC-ritmus központi beavatkozási pontokként működnek.

2. A bélkörnyezet és a mikrobiom figyelembevétele

A bélmikrobiom befolyásolja a széklet alakját, és gondoskodik arról, hogy a bélkörnyezet kevésbé legyen irritáló. A kiegyensúlyozott táplálkozás, szükség esetén jól tolerálható fermentált élelmiszerekkel kiegészítve, hozzájárulhat a végbél funkcionális terheléseinek csökkentéséhez, anélkül, hogy terápiaként értelmezendő lenne.

3. A végbél nyálkahártyájának helyi támogatása

A funkcionális intézkedések mellett a nyálkahártya helyi ápolása és regenerációja is fontos szerepet játszik. Itt hagyományos orvostechnikai eszközök kerülnek alkalmazásra.

CANNEFF® SUP kúpok CBD-vel és hialuronsavval kiegészítőként alkalmazhatók a végbél nyálkahártyájának nedvesítésére, védelmére és regenerációjának elősegítésére. A hialuronsav hozzájárul a nedvesség megkötéséhez, míg a CBD gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Az alkalmazás helyi, és kiegészíti a táplálkozási és életmódbeli intézkedéseket, azok helyettesítése nélkül.

4. Az életmód mint stabilizáló tényező

Rendszeres mozgás, stresszcsökkentő rutinok és a hosszú ülés – különösen a WC-n – elkerülése támogató hatású. Segítenek csökkenteni a végbél vénás pangását és nem erősítik tovább a funkcionális terheléseket.

Hogyan lehet megelőzéssel stabilizálni a bélflórát és csökkenteni a panaszokat?

A végbélhez kapcsolódó panaszok megelőzése azt jelenti, hogy a bélflórát stabilizáljuk és a működési terheléseket időben csökkentjük – még mielőtt a tünetek kialakulnának vagy idülté válnának.

A megelőzés a tünetek előtt kezdődik

A proktológiai panaszok általában lassan alakulnak ki. Ezért a megelőzés nem csak a fájdalmak vagy látható elváltozások megjelenésekor kezdődik, hanem a funkcionális alapok, különösen a bélflóra és a széklet szabályozásának stabilizálásánál.

A megelőző kar: egy stabil bélkörnyezet.

Az egyensúlyban lévő bélflóra biztosítja, hogy a bél tartalma egyenletesen feldolgozásra kerüljön, és a széklet se túl kemény, se túl irritáló ne legyen. Ezáltal csökken a mechanikai terhelés a végbélben. A megelőzés ebben az összefüggésben nem „beavatkozást” jelent, hanem a terhelések kialakulásának megelőzését.

Három megelőző beavatkozási pont a mindennapokban

1. Rendszeresség a tökéletesség helyett: A stabil étkezési és székletürítési ritmus támogatja a bélmozgást, és megakadályozza, hogy a széklet túl sokáig időzzön a vastagbélben.

2. A bélflóra nem irritálása, hanem kísérése: Az alapot a rostban gazdag és jól tolerálható étrend képezi. Az erjesztett élelmiszerek – egyénre szabottan – kiegészítő hatásúak lehetnek, amennyiben stabilizálják a széklet állagát és nem okoznak irritációt.

3. A végbélnyílás korai tehermentesítése: Akut panaszok hiányában is érdemes kerülni a nyomást, a hosszú ideig tartó ülést a WC-n és a változó székletviszonyokat. A megelőzés itt elsősorban a terhelő szokások elhagyásában mutatkozik meg.

A megelőzés nem az, ami

A megelőzés nem jelenti termékek tartós használatát és nem helyettesíti az esetleges betegségek önkezelését. Nem váltja ki az orvosi diagnózist vagy terápiát, hanem arra törekszik, hogy minimalizálja a funkcionális kockázati tényezőket, mielőtt panaszok kialakulnának vagy rögzülni kezdenének.

Források:

Wastyk, H. C., Fragiadakis, G. K., Perelman, D., Dahan, D., Merrill, B. D., Yu, F. B., Topf, M., Gonzalez, C. G., Van Treuren, W., Han, S., Robinson, J. L., Elias, J. E., Sonnenburg, E. D., Gardner, C. D., & Sonnenburg, J. L. (2021). A bélmikrobiotára irányuló étrendek befolyásolják az emberi immunállapotot. Sejt, 184(16), 4137–4153.e14. https://doi.org/10.1016/j.cell.2021.06.019

Hooper, L. V., Littman, D. R., & Macpherson, A. J. (2012). Kölcsönhatások a mikrobiota és az immunrendszer között. Science (New York, N.Y.), 336(6086), 1268–1273. https://doi.org/10.1126/science.1223490

de Vos, W. M., Tilg, H., Van Hul, M., & Cani, P. D. (2022). Bélmikrobiom és egészség: mechanisztikus betekintések. Jó, 71(5), 1020–1032. https://doi.org/10.1136/gutjnl-2021-326789

David, L. A., Maurice, C. F., Carmody, R. N., Gootenberg, D. B., Button, J. E., Wolfe, B. E., Ling, A. V., Devlin, A. S., Varma, Y., Fischbach, M. A., Biddinger, S. B., Dutton, R. J., & Turnbaugh, P. J. (2014). Az étrend gyorsan és reprodukálhatóan megváltoztatja az emberi bélmikrobiomot. Nature, 505(7484), 559–563. https://doi.org/10.1038/nature12820

Sonnenburg, E. D., Smits, S. A., Tikhonov, M., Higginbottom, S. K., Wingreen, N. S., & Sonnenburg, J. L. (2016). Az étrend által indukált kihalások a bélmikrobiotában generációkon át halmozódnak. Nature, 529(7585), 212–215. https://doi.org/10.1038/nature16504

Cryan, J. F., & Dinan, T. G. (2012). Elmeformáló mikroorganizmusok: a bélmikrobiota hatása az agyra és a viselkedésre. Nature reviews. Neuroscience, 13(10), 701–712. https://doi.org/10.1038/nrn3346

Foster, J. A., Rinaman, L., & Cryan, J. F. (2017). Stressz és az agy-bél tengely: a mikrobiom szabályozása. Stressz neurobiológiája, 7, 124–136. https://doi.org/10.1016/j.ynstr.2017.03.001

Palm, N. W., de Zoete, M. R., & Flavell, R. A. (2015). Immun-mikrobiota kölcsönhatások egészségben és betegségben. Klinikai immunológia (Orlando, Fla.), 159(2), 122–127. https://doi.org/10.1016/j.clim.2015.05.014

Zmora, N., Zilberman-Schapira, G., Suez, J., Mor, U., Dori-Bachash, M., Bashiardes, S., Kotler, E., Zur, M., Regev-Lehavi, D., Brik, R. B., Federici, S., Cohen, Y., Linevsky, R., Rothschild, D., Moor, A. E., Ben-Moshe, S., Harmelin, A., Itzkovitz, S., Maharshak, N., Shibolet, O., … Elinav, E. (2018). Személyre szabott bél nyálkahártya kolonizációs ellenállás az empirikus probiotikumokkal szemben egyedi gazda- és mikrobiom jellemzőkkel társul. Sejt, 174(6), 1388–1405.e21. https://doi.org/10.1016/j.cell.2018.08.041

Sharkey, K. A., & Wiley, J. W. (2016). Az endokannabinoid rendszer szerepe az agy-bél tengelyben. Gasztroenterológia, 151(2), 252–266. https://doi.org/10.1053/j.gastro.2016.04.015

Minichino, A., Jackson, M. A., Francesconi, M., Steves, C. J., Menni, C., Burnet, P. W. J., & Lennox, B. R. (2021). Az endokannabinoid rendszer közvetíti a bélmikrobiális diverzitás és az anhedónia/amotiváció közötti összefüggést egy általános populációs kohorszban. Molekuláris pszichiátria, 26(11), 6269–6276. https://doi.org/10.1038/s41380-021-01147-5

Srivastava, R. K., Lutz, B., & Ruiz de Azua, I. (2022). A mikrobiom és a bél endokannabinoid rendszere a stresszválaszok és az anyagcsere szabályozásában. Frontiers in cellular neuroscience, 16, 867267. https://doi.org/10.3389/fncel.2022.867267